Mit kell tudni a lektinekről?

A legtöbb egészségügyi problémát akkor okozzák, ha a bélrendszerből kikerülnek a keringési rendszerbe (szivárgó bél), ahol az immunrendszerünk megtámadja őket, és velük együtt azt a szervrendszert is, ahova specifikusan bekötődtek (pl. vörösvértestek, hasnyálmirigy, koszorúerek). Ezek a folyamatok vezethetnek az un. Autoimmun problémákhoz. A lektinek sajnos nagyon sok kellemetlenséget okozhatnak és sok a mai korra jellemző un. civilizációs betegség hátterében ott vannak. Az emberi (és állati) táplálkozási lánc elmúlt 50-100 évben tapasztalt súlyos hiányosságai okozta problémák- (ásványi anyag, vitamin és enzimhiány, növényvédőszer maradványok, nehézfémek, tartósító szerek, gyógyszer maradványok, sok kozmetikum, környezeti-ösztrogének, elektroszmog, GMO növények és állatok) – sajnos a statisztikák által is igazoltan a népbetegségek szintjére emelkedtek. A GMO növényekbe beültetett gének túlnyomú része lektin. A világ antibiotikum termelésének túlnyomú részét az állatok kapják, amik aztán az állati zsírokkal és húsokkal kerülnek az emberi táplálkozási láncba.

A fentebb említett káros anyagok leginkább az emberi hasznos bélflórát károsítják, aminek a következményei az immunrendszerünk gyengülése, a szivárgó bél kialakulása, az állandósuló gyulladások, az elhízások, a ködös agy, az ízületi problémák, pajzsmirigy problémák, autizmus növekedése és a keringési rendellenességek, étel intolerancia és allergiák stb. Ezért fontos, hogy megismerjük a letineket, hogy tudatosan tudjunk védekezni ellenük, és a konyhából is tudatosan ki tudjuk őket tiltani vagy semlegesíteni.

Az Európai emberek táplálkozási lánca Kolumbusz óta jelentősen megváltozott. Ma az étrendünk legnagyobb részét az Amerikából behozott növények alkotják (babfélék, kukorica, krumpli, paprika, paradicsom, tökfélék stb.), amik tele vannak káros lektinekkel. Sajnos az Európai emberek bélflórája az elmúlt kb 400 év alatt nem tudott alkalmazkodni és felkészülni ezen lektinek semlegesítésére. Természetesen az Európai kultúrnövényekben is vannak lektinek, de azok legtöbbjének semlegesítéséhez a bélflóránk képes volt alkalmazkodni több 10 ezer év alatt, amióta növénytermesztés folyik.

Fontos megemlíteni a búzát is, ami ugyan őshonos Európai növény (de nem az Európai ős- gabona) a benne lévő két legismertebb lektin (a glutén és a búzacsíra agglutinin (WGA)) talán a legtöbb egészségügyi problémát okozza az embereknek. A búzát a Római Birodalom terjesztette el, kiszorítva az ős-gabonákat (köles, cirok, hajdina, zab stb.). A világon ma termesztett búzák gyakorlatilag GMO-s búzák, mint a szója, a kukorica és a rizs, vagy krumpli.

Így a bennük lévő extra mennyiségű lektineket (a fentebb említett egyéb káros anyagokkal együtt) a bélflóránk már nehezen tudja kezelni.

Sajnos azzal is szembesülnünk kell, hogy néhány GMO növénybe olyan géneket is beültettek, amik természetes módon nincsenek bennük, ezért régebben nem okoztak problémát, most viszont okozhatnak. A tudományos publikációk szerint az mRNS oltások által termelt „tüskefehérjék” nagy része is lektin.

Ugyancsak fontos megemlíteni az A1-A2 tej problémáját is. Az A1 tejet adó tehenek (pl. fekete- Holstein) olyan kazeint (β-kazeinA1) termelnek, ami a bélfalon kijutva a hasnyálmirigybe kötődhet be, ahol az inzulin termelést veszélyezteti.

Bizonyos vörös húsokban (sertés, szarvasmarha, bárány, bölény, kecske, őz, bivaly) lévő Neu5Gc un. cukorkötő lektin, ha átjut a bélfalon akkor a szív koszorúérhez kötődik, ahol veszélyeztetheti annak épségét, de összefüggésbe hozták már vastagbél rákkal is.

A lektinek akkor kerültek a tudomány fókuszába, amikor 1940-ben W. Boyd felfedezte, hogy a Limababból kivont Agglutinin kicsapja (koagulálja) az A-vércsoportú vörös vértesteket, míg a többi vércsoportét nem. Ő használta először a „lectin” szót, ezen vegyületek „selecting” (specifikus) képességére utalva. Ebből kiindulva jött létre a Dr. D’Adamo nevével fémjelzett vércsoport szerinti étrend, aminek azóta több verziója is létezik.

A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy van néhány pozitiv hatású lektin is (pl. fagyöngy lektin, ami rák ellenes hatású). Az első átfogó könyvet a növényi lektinekről Dr. Pusztai Árpád írta.

A probléma könnyebb megértése és megoldása érdekében készítettem egy táblázatot (lásd lejjebb), amiben megtalálják, hogy mely élelmiszerekben milyen lektinek vannak és hogy ezeket mi módon lehet semlegesíteni. Ebben a táblázatban több helyen szerepel, megoldásként a csíráztatás és/vagy fermentálás, mint semlegesítési módszerek. Ezekről bővebben az „Erjesztett élet éltető étkeink” című könyvben találhatnak leírásokat.

2025.01.10.

Dr. Csicsor János

*Minden szerzői jog fenntartva.

Felhasznált irodalomak:

• Plant Lectins; Árpád Pusztai, Camridge Univerity Press, 1991
• Handbook of Plant lectins; Pusztai, S. Bardócz, J. Peumas, J. van Damme, John Wiley&Sons 1998
• Receptor-specific proteins; E.R. Gold, P. Balding, Excerpta Medica, Amsterdam, 1975
• The Plant Paradox; Steven R. Gundry, HarperCollins, New York, 2017
• The Essential Handbook to Lectin; Evelyn Carmichael; USA 2017
• Lectins; Lutz Schneider, Expertengruppe Verlag, 2019
• Lectins are attachment receptors for SARS-CoV-2, www.nature.com/articles/s41586, 2021
• Erjesztett élet éltető étkeink, Somlósi Lajos, Dr Csicsor János, OOK-Press, Veszprém 2020
• The Plant Paradox Coocbook; Steven R. Gundry, HarperCollins, New York 2018

Az alábbi táblázat összefoglalja a mindennapi étkezésink során használt legfontosabb alapanyagok lektin-semlegesítési lehetőségeit.

A lektinek először a vércsoportokkal kapcsolatban kerültek a tudomány látókörébe, amire külön étrendek is létrejöttek. Akik eszerint táplálkoznak azok megtalálják a szükséges információkat a „Táplálkozzon vércsoportja szerint” táblázatban. Bár ez a mai világban megtévesztő lehet, egyrészt mert egy növényben többféle lektin is lehet, másrészt nem ismert, hogy a GMO-növényekben milyen lektinek termelődnek.

A legtöbb lektin a növények magjában és héjában található, ezesetben elég meghámozni és a

magját eltávolítani (pl. paradicsom, paprika, cukkini, padlizsán és a tökfélék).

Az éretlen gyümölcsök elég sok lektint tartalmaznak, ezért fontos mindig érett gyümölcsöt enni. A zölden leszedett és kényszerérlelt gyümölcsökben benne maradnak a lektinek.

A babfélék és néhány gabona esetében a kuktában főzés a legegyszerűbb módszer (lebomlik a glikoprotein komplex), előtte érdemes beáztatni (de a fermentálás is lebontja ezen lektineket). A babféléket szabad tűzön főve, ha lehet ne fogyasszuk, ez különösen igaz a szójára (pl tofu) amit ázsiban kizárólag fermentálva fogyasztanak. (szója-tofu helyett inkább kender-tofu). A bolti konzerv babfélék általában lektinmentesek, azokat a gyártás során nyomás alatt megfőzték, a levét inkább öntsük le.

A lektin tartalmú olajos magvak olajai is tartalmazzák a lektineket, ezért ezeket kerüljük (napraforgó, szója, kukorica, mogyoró, búzacsíra, sáfrányos szeklice stb.)

A legtöbb gabonafélét – kivéve a búzát- elég beáztatni, 3-5-szörös mennyiségű langyosvízbe minimum 12 órára, az áztatóvizet ki kell önteni (fermentálás előtt is érdemes beáztatni). A gabonák fermentálásához célszerű starter kultúrát adni (kefir, savanyú káposzta lé, natur-yoghurt, kovász), a gabonalisztet 1-2 napig fermentáljuk.

A lektin tartalmú zöldségeket és néhány gabonát (búza, árpa, rozs) fermentálással célszerű lektin mentesíteni (pl. kovászos kenyér, savanyú káposzta).

A fermentálás egyszerű, de kevésbé hatékony módja a kelesztés, ami rövidebb ideig tart, mint a fermentálás, de kisebb lektin tartalmú gabonák esetén ez is hatékony lehet.

A csíráztatás is fontos része az egészséges táplálkozásnak (elsősorban a gabonamagvak esetében). A magokban az ásványi anyagok fitáz-sav komplexben vannak jelen, amiből az emberi (és állati) szervezet nem tudja felvenni őket. A csírázás során felszabaduló fitáz-enzim képes lebontani a fitáz-savat, így az ásványi anyagokat szervezetünk fel tudja venni. Ezért, ha a csírázó magokat még fermentáljuk is, akkor egy új minőségű ételt állítunk elő, tele ásványi anyagokkal és megváltozott aminosav profillal, ami sokkal jobb emésztést és hasznosulást jelent. Ebből lehet a legjobb minőségű gabona-húsokat előállítani. Ugyanakkor a csíráztatás során a maghéjban lévő lektinek is elbomlanak.

Fontos megemlíteni, hogy a magas lektintartalmú (különösen a GMO) gabonákon (pl. búza, szója, kukorica) nevelt ipari állatok húsa, zsírja is sok lektint tartalmaz (+antibiotikum maradványokat)